Kultúra
A kazettáktól az albumtárgyakig
A pocabase csapatától · · 4 perc olvasás
Szinte senki sem játssza le egy K-pop album lemezét. A lejátszó, amely beolvasná, a legtöbb nappaliból eltűnt, a zene pedig online van, mielőtt a doboz egyáltalán elindulna. A formátum tehát elvesztette a funkcióját. Éppen ez mentette meg. Megszabadulva a hallgatás kötelezettségétől, az album valami mássá vált: nyomtatott, illusztrált dobozzá, tele tartozékokkal, amelyet inkább azért vesznek, ami a zenét körülveszi, mint magáért a zenéért. Íme, hogyan ment végbe ez az elmozdulás, és mibe kerül.
A formátum elvesztette a feladatát
Az első zenei formátumoknak egyetlen feladatuk volt. Hordozták a dalokat, és megvenni egyet volt az egyetlen mód arra, hogy otthon halljuk őket. Egy kazettát, később egy compact discet a játékidő, a hangminőség és a számok száma alapján ítéltek meg. A tok tartály volt, semmi több. Senki sem vett kazettát a csomagolásáért.
Ez a feladat megszűnt. A zene ingyen streamelhető, vagy egy szendvics havi árán, kezelés nélkül és polchely elvesztése nélkül. Egy tárgynak, amelynek egyetlen dolga fájlokat hordozni, nincs többé oka arra, hogy eladják. A bakelit a hangzásán és a méretén át élte túl; a compact disc számára egyik érv sem állt rendelkezésre.
El kellett volna tűnnie, és a legtöbb piacon valóban perifériára szorult. A K-pop az ellenkezőjét tette. Megtartotta a lemezt, és mindent újraépített körülötte. A lemez a dobozban maradt, de megszűnt az az ok lenni, amiért a dobozt megveszik.
A lemeztől a dobozig
Egy albumot ma kibontani alig hasonlít egy lemez kibontására. Benne egy több tucat oldalas photobook van, egy összehajtott poszter, egy dalszövegfüzet, nyomtatott tartozékok, egy tartó, és egy vagy több véletlenszerűen húzott kártya. Az itt követett katalógusban egy verzió átlagosan 3,3 kártyát hordoz. A lemez egy tokban fekszik hátul.
A második változás a mennyiség. Egy album már nem egyetlen tárgyként érkezik, hanem többként, mindegyik a maga borítójával, a maga photobookjával és a maga tartozékaival. A katalógus 4621 megjelent albumot és 11 507 különálló verziót tartalmaz, 599 csapat között elosztva. Egy megjelenés termékcsaláddá vált.
A többit a véletlenszerű húzás intézte el. Mivel a vásárló nem választja ki a dobozban lévő kártyát, a kibontás eseménnyé válik: filmezik, megosztják, megvitatják. A tárgy már nem csupán szép nézni való. Meglepetést rejt, és a meglepetést elmesélik.
Amit a tárgy tud, a fájl nem
Egy fájlt nem lehet megmutatni. Egy polcon álló albumot igen. Ez az első dolog, amit a tárgy nyújt: látható bizonyíték az összetartozásra, egy hálószobában, egy íróasztalon, valakinek a háta mögött egy videóhíváson. A streaming hozzáférést ad; a tárgy jelet.
Aztán jönnek azok a dolgok, amelyekre az előfizetés nem képes. Senki sem csomagol be egy streamingfiókot születésnapra. Senki sem ír alá egy fájlt. Senki sem keretez be egy lejátszási listát. Egy fizikai albumot kölcsön lehet adni, gyűjteni, továbbadni, örökül hagyni: négy mozdulat, amelyet a digitális formátum eleve kizár.
A legfontosabb tanulságok
- Összetartozás: egy látható tárgy olyat mond, amit egy online fiók senkinek sem.
- Ajándék: egy dobozt be lehet csomagolni és át lehet adni, egy előfizetést nem.
- Kiállítás: egy kinyitott photobook, egy kitűzött poszter, kártyák egy tartóban, és az album dekorációvá válik.
- Élettartam: a fájl egy élő szolgáltatástól függ, a doboz túléli azt.
Miért tartja magát a fizikai formátum a streaminggel szemben
A magyarázat egy sorban elfér: a két formátum nem ugyanazt árulja. A streaming a hallgatást árulja, az album a támogatást. Az a rajongó, aki egy dalt már százszor lejátszott a telefonján, nem azért veszi meg a dobozt, hogy még egyszer meghallgassa. Hanem hogy beleszámítsák.
A fizikai eladásokat megszámolják, és a számolás nyilvános. Olyan ranglistákat táplál, amelyeket bárki elolvashat, és egy fandom ezt tudja. A vásárlás kollektív cselekvéssé válik, nem egyéni beszerzéssé. Egyetlen hallgatási szolgáltatás sem kínálja ezt az emelőt ilyen egyértelműen.
Van egy egyszerűbb ok is. Egy album nagyjából annyiba kerül, mint egy étkezés étteremben, és éveken át őrzött tárgyat hagy maga után. A rajongó életében elfoglalt helyhez mérve a vásárlás ésszerűnek tűnik, még ismételve is.
A számla, amely a tárggyal jár
Ennek a sikernek ára van, és az ár fizikai. Egy doboz nehéz, helyet foglal, és rosszul utazik. Egy Koreából induló rendelés ezernyi kilométert tesz meg, vámon megy át, néha behorpadt sarokkal érkezik, és az ár jelentős részét szállításra égeti el. Egy fájlnak egyik hibája sincs.
Van az is, ami hátramarad. Egy album verzióinak megsokszorozása megsokszorozza a kartont, a tok műanyagát, a csomagolóborítékokat és az utakat. Néhány dobozt párban vesznek, egyetlen kártya miatt bontanak ki, aztán tárolják anélkül, hogy valaha ránéznének. Ez a formátumot érő legerősebb kritika, és nehéz elvetni.
Az ésszerű válasz nem a lemondás, hanem a válogatás. Azt a verziót vedd, amelynek a photobookját tényleg akarod, ne azt, amelyik a legjobb esélyeket ígéri. Csoportosítsd a rendeléseidet, hogy kevesebb csomag legyen. Cserélj vagy add el, amit sosem fogsz kiállítani, ahelyett hogy halmoznád. Az album mint tárgy csak addig áll meg, amíg olyan tárgy marad, amelyet nézel.
A legfontosabb tanulságok
- Hely: egy polc gyorsabban megtelik, mint egy merevlemez.
- Szállítás: a súly szabja meg a díjat, és a díj egyetlen doboznál gyorsan megugrik.
- Duplikátumok: az egy kártya miatt vett verzió ritkán kerül kiállításra.
